2014. december 29., hétfő

5. Rész

-Igen Rose.
-Szép név.-mondtam mosolyogva.
*****

Később fogalmam sem volt hogy mit csináljak ezért lementem apuhoz hogy adjon pár tippet. Persze a menj át Rosehoz volt az első tippje, és a legutolsó is. Megfogadtam a tanácsát és átnéztem a szomszédba. Amikor oda értem kopogtattam és vártam hátha kijönnek. Rose anyja nyitott ajtót vagyis hát gondolom hogy az anyja. 
-Szia Anne.
-Hello
-Mit szeretnél?
-Ömm hát apu mondta hogy jöjjek át Rosehoz beszélgetni.
-Ohh értem.-mosolyogva megfordult.- Rose drágám hozzád jöttek.-újra rám nézett.-Pillanat és itt van.
-Köszönöm.-mosolyogtam.
-Ugyan semmiség. 
Mire ezt kimondta Rose leért. Gyönyörű lány, az arca akár egy porcelán babának a szemei kéken ragyogtak és a szőke haja a vállán volt elterülve.
-Szia.-köszöntött mosolyogva.
-Hello. Anne vagyok.
-Én pedig Rose, de sejtem hogy azt már tudod.-nevetett. 
-Valóban.-mosolyogtam.
Hirtelen azt hittem ennyi volt a beszélgetésünk és mehetek megint új tippeket kérni aputól hogy mégis most mit csináljak. Annyira elmerültem a gondolataiba hogy észre se vettem hogy Rose beszél.
-Héjj Anne! Figyelsz te rám?
-Ja, igen persze.
-Akkor mit mondtam?
-Ömm azt nem tudnám megismételni.-nevettem el magam.
-Jajj milyen figyelmetlen vagyok, gyere be nyugodtan.-mutatott a nappalira.
-Semmi baj előfordul általában velem is.-mondtam és elindultam befelé.
Az időt teljesen elbeszéltük. Körülbelül hét órakor értem haza nem mintha olyan messze laknák csak mégis. Apu nagyon boldog volt amiért enyit beszélgettem Rosesal. Felmentem a szobámba és megnéztem az SMS-eket amiket anyutól kaptam. Gyere haza Anne, nem hiszem hogy olyan jó lenne ott. Már várunk nagyon. Nem nagyon terveztem pedig hogy sietek haza, sőt nem is szeretnék haza menni. Úgy érzem megtaláltam a helyem Nyugat-Virginiában.

Nincsenek megjegyzések: