7. Rész

Másnap reggel korán kellett kelnem mert apu beakar íratni a suliba. Semmi kedvem nincs új emberek közé menni és suli is a város végén van de meg kell birkóznom a dologgal. Majdnem az egész délelőttöt ott töltöttem mire az igazgató végig mondott mindent meg ilyesmik. Mire hazaérünk már dél volt. 
-Anne!-szólt utánam apa.
-Igen?
-Nem megyünk el ebédelni?
-De mennyünk.
Amikor haza értünk felmentem a szobámba és kerestem pár könyvet amit elolvashatnék de a könyv itt úgy látom valami nagyon titkolt dolog mert sehol sincs, ezért elmentem a könyvesboltba ahol Rose-zal voltunk tegnap. A bolt nincs olyan messze a házunktól ezért el sétáltam. Legalább egy órát töltöttem ott és össze válogattam miért fogok vissza jönni később.
Haza siettem aztán gyorsan vissza hogy nehogy megvegyék amiket kinéztem. Balszerencsémre pont a Végzet ereklyéi trilógia 1. részét vitték el. Ezért keresnem kellett valami mást amit kezdhetek. Már sötétedett sőt már sötét is volt amikor haza indultam. A világosban nem tűnt olyan ijesztőnek a sikátoros rész amin végig kell menni a házunkig. Sétálgattam amikor meghallottam hogy valaki mintha követne. 'Nem téged követnek csak erre kell végig mennie' nyugtatgattam magam. Mindaddig elhittem a nyugtatásomat amíg meg nem éreztem a férfi kezét a vállamon.
-Istenem!-suttogtam.
-Hello kislány.-mondta majd olyan erővel fordított meg hogy kiestek a könyvek a kezemből.
-Mit akar tőlem?-kérdeztem kétségbe esetten.
-Mit nem?-mondta majd nekilökött a falnak.
Szerencsémre pont úgy lökött hogy a fény rávilágított az arcára és láttam hogy ki, ismerni nem ismertem.
-A büdös picsába!-kiáltotta el magát és elszaladt.
Nem értettem semmit aztán láttam egy autót befordulni Egy autótól ijedt volna meg? aztán láttam hogy egy rendőrautó. Egy magas férfi szállt ki a kocsiból az arcát nem nagyon láttam. Felém közeledett.
-Jól vagy?-kérdezte.
A hangja erős volt olyan igazán férfias. 
-Igen persze, csak elejtettem a könyveket.-hazudni tudom csúnya dolog, de megtettem.
-Akkor jó.-mondta majd megfordult vissza ült az autóba és elhajtott.
Összeszedtem a könyveket és futottam, futottam hazáig. Apunak nem szóltam semmi csak felrohantam a szobámba.
-Anne?-kérdezte és kopogott.-Anne engedj be! Valami baj van?-kitartóan kopogott tovább.
A hangja kétségbeesést sugárzott.
-Minden oké.-kiáltottam ki.
-Akkor engedj be!
-Nyitva van.-erőltetetten nevettem.
-Ja, hát az más.-nevetett ő is.
-Na mesélj látom valami nem oké!-mondta és leült az ágyra pontosan mellém.
Elmeséltem neki mindent, ő persze rögtön azt mondta menjünk a rendőrségre és jelentsük fel, de a rendőrség nem tehet ellene semmit hisz nem csinált semmit velem.
Másnap át mentem Rose-hoz és elmeséltem neki is hogy mi történt velem, pont ott tartottam amit már apu mondott amikor kopogtak. Rose felállt és kinyitotta az ajtót, csókkal köszöntötte tehát gondolom a barátja az. Ezért felálltam és úgy döntöttem elmegyek nem zavarom őket. Ám amikor mentem ki Rose barátjában felismertem a támadóm. Arcomról lefagyott a mosoly és teljesen lesápadtam.
-Anne mi a baj?-kérdezte Rose.
-Ő az Rose, ő az.-kiáltottam.
-De ki?
-Ő támadott meg tegnap este!
-Mi? Én nem!-tiltakozott a srác.
-De igen te voltál!-kiáltoztam.
-Anne hagyd már abba!-kiáltottam el magát Rose.-Menj a házamból Anne! MENJ!-kiabált.
-De Rose.-néztem rá könnyes szemekkel.
-Nem érdekel! Menj!-kiabált.
-Rendben.-mondtam és elindultam kifelé a házól. Amikor elmentem a barátja mellett éreztem hogy soha többé nem vagyok biztonságban sem én sem Rose.